A múltkori témám folytatásaként megosztanék pár vizsgálati eredményt veletek. A vizsgálatok nagyüzemben végzett, különböző szénakészítési eljárások (hagyományos kontra savazott) beltartalmi hatásainak összehasonlítása.

        Érdekes átgondolni  az kapott eredményeket. Az első, hogy a nedvesen bebálázott szénánk az idővel veszít a nedvességéből. Ezt nyilván a külső levegő alacsonyabb páratarlma és a légmozgás okozza. Ez az eredmény különben szinte minden vizsgálatunkban visszaigazolódott, amelyett nem közvetlenül a betakarítás után végeztünk.

       Érdemes kiforintosítani, hogy mennyi abraktakarmányt (szója) és takarmánykiegészítőt (karotin kiegészítés, toxinkötő) spórolhatunk meg, ha a receptjeinkbe beépítjük ezeket az emelt beltartalmi paramétereket.

       Végezetül még egy adat a fűszénával kapcsolatban amit külön szeretnék kiemelni:

     Szerintem megdöbbentő a különbség. Mekkora biológia érték ez az elveszett mennyiség. Másrészt a cukor bomlása során víz keletkezik, ami a széna visszanedvesedését okozhatja, ami következtében megnyílik az út a penézgombák előtt. Akkor meg tudjuk mi jön....toxin, rohadás, szemét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.