Itt a tavasz, itt a jó idő. Most jönnek elő a nem megfelelően tartósított takarmányok problémái. Szeretnék megosztani egy pár problémát, ami az elmúlt években tapasztaltam/tapasztaltunk a kollégáimmal ezen a területen.

                Az első és legbanálisabb problémával egy gazdánál találkoztunk. A termelő bőven 20% feletti nedvességtartalommal tárolta be a kukoricáját ősszel egy sima síktárolóba. Betakarításkor azonban úgy gondolta, hogy semmilyen tartósító szerre nem lesz szüksége, így kezeletlenül tette be a raktárba.  A kukoricát kb másfél méter magasra pakolta fel, hogy majd egy kicsit szellőzőn és veszítsen a nedvességtartalmából. Jött a tél és vele a hideg, szépen nyugalomban is volt a tengeri a bőven nulla fok alatti hőmérsékleten. Ahogy megérkezett a kicsit melegebb idő a kukorica egyből melegedésnek indult. A szemek egy jó része szépen megsötétedett (voltak egészen feketék is), és érezni lehetett a dolgozó penészgombák és a vajsav jellegzetes illatát.  Érdekes lenne kiszámolni, hogy mennyivel csökkent ennek a terménynek az energia és fehérje tartalma amíg ezek a folyamatok végbementek. Nem kevés hőre van szükség hogy a szemek megsötétedjenek. Ez mind jelentős anyagi veszteség a gazdának. Arról nem is szólva, hogy a keletkezett penészgombák milyen negatív hatást gyakorolna a sertések étvágyára, termelési mutatóira és a kocák eredményeire. A folyamatot sikerült gyorsan megállítani. Megfelelő mennyiségű készítmény és a kijuttatás pontosság mindig megteszi a hatásátJ. Azóta a kukorica rendben fekszik a tárolóban és a gazda használja folyamatosan.

                Második esetünk során egy igen érdekes probléma lépett fel. Kezelt árpa és kezeletlen búzát helyeztek ugyan abba a síktárolóba. Ez alapvetően nem jelentene gondot, azonban a két terményt nem választották el. Így egy viszonylag nagy felületen érintkezett a két kalászos. Ennek az lett a következménye, hogy az árpából a tartósítószer egy része átjutott a búzába, így csökkentve az árpában lévő szer mennyiségét, ami így már nem tudta megfelelő állapotban tartani az árpát és az elkezdett csírázni. Ez a probléma arra világít rá, hogy a szolgáltató és a felhasználó között elengedhetetlen a kommunikáció (mit és hogyan lehet tárolni).

                Szintén nehézségeket okozhat, ha két jelentősen eltérő nedvességtartalmú kezelt termény van ugyan abban a légtérben raktározva (pl: 12% árpa és 20% kukorica), még akkor is, ha azoknak a felülete nem érintkezik. Itt az a gond adódhat, hogy a magasabb nedvességtartalmú terményből valamennyi nedvesség kipárolog és a hajnali lehűlésekkel ez a pára visszakerül a termények tetejére, így a szárazabb garmada tetejének a nedvességtartalma emelkedhet. A megemelkedett nedvességtartalomra azonban  nem elegendő a felhasznált vegyszer, így a termény csírázásnak indulhat. Ilyenkor feltétlen ajánlott a csírázott réteg leszedése és az alatta lévő még nedves réteg átkezelése, hogy a további károsodás ne történjen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.