A múltkori témám folytatásaként megosztanék pár vizsgálati eredményt veletek. A vizsgálatok nagyüzemben végzett, különböző szénakészítési eljárások (hagyományos kontra savazott) beltartalmi hatásainak összehasonlítása.

Beltartalmi érték

Lucernaszéna kezeletlen

Lucernaszéna kezelt

Szárazanyag (%)

90,31

89,01

Nyersfehérje (%)

10,78

14,06

Nyersrost (%)

35,74

24,85

Karotintartalom (mg/kg)

44

51

Cukortartalom (g/kg)

55,7

89,6

Em.Nyersfehérje (g/kg)

71,1

92,8

Nel (MJ/kg)

4,211

4,232

FOM

429,994

416,487

MFE

66,346

71,752

MFN

63,295

82,555

 

        Érdekes átgondolni  az kapott eredményeket. Az első, hogy a nedvesen bebálázott szénánk az idővel veszít a nedvességéből. Ezt nyilván a külső levegő alacsonyabb páratarlma és a légmozgás okozza. Ez az eredmény különben szinte minden vizsgálatunkban visszaigazolódott, amelyett nem közvetlenül a betakarítás után végeztünk.

       Érdemes kiforintosítani, hogy mennyi abraktakarmányt (szója) és takarmánykiegészítőt (karotin kiegészítés, toxinkötő) spórolhatunk meg, ha a receptjeinkbe beépítjük ezeket az emelt beltartalmi paramétereket.

       Végezetül még egy adat a fűszénával kapcsolatban amit külön szeretnék kiemelni:

Beltartalmi érték

Fűszéna kezeletlen

Fűszéna kezelt

Cukortartalom (g/kg)

104

47,9

     Szerintem megdöbbentő a különbség. Mekkora biológia érték ez az elveszett mennyiség. Másrészt a cukor bomlása során víz keletkezik, ami a széna visszanedvesedését okozhatja, ami következtében megnyílik az út a penézgombák előtt. Akkor meg tudjuk mi jön....toxin, rohadás, szemét.

 

Különösebben nem szeretném ecsetelni a széna fontosságát a kérődző állatok és a ló takarmányozási gyakorlatában,  de fontos leszögezni, hogy ez az egyik kulcsa a sikeres termelésnek. Amellett, hogy számos táplálóanyaggal látja el az állatokat, fontos funkiciója is van a bendő működése szempontjából. Mivel alapos rágást igényel, ezzel segítve a nyálelválasztást. A nyálnak pedig fontos szerepe van a bendő pH értékének alakulásában. A jó széna gazdag karotinban, zsírban és vízben oldódó vitaminokban valamint ízanyagokban. 

 

A szénakészítés módja évszázadokon keresztül kizárólag szárítással történt. A szárításos technológia során azonban jelentős veszteséggel kell számolni. A táplálóanyag csökkenését 3 tényező okozza: légzési veszteség (10% körül), levélpergési veszteség (10-20%) kilugzási veszteség.

A megfelelő minőségű és mennyiségű széna készítését szintén befolyásolta az elmúlt években a rendkívül változékony és csapadékos időjárás is. Alig akadt 2-3 egymást követ száraz, napsütéses nap. A lekaszált lucerna, vagy fűvek gyakran lekaszálva áztak kint a földeken, jelentősen veszítve takarmányozási értékükből.

Ezen problémákra nyújthat megoldást a szénák keszelése szerves savval. Az eljárás során megőrízhetjük a földeken megtermelet biológiai értéket, valamint garantálható, hogy a szénában a penészgombák működése és szaporodása meg fog állni, így jelentősen csökkentve a mikotoxinok termelődésének és kártételének veszélyét. A szénatartósítás során felhasznált savak nem mérgezőek, sőt hasznos tápanyagként lebomlanak a haszonállatokban.

A szervessavas szénakészítés előnyei:

- a széna akár 20-25% nedvességgel is biztonságosan tárolható

- a lucerna a kaszálás után gyorsabban bálázható, így elkerülhető a légzési veszteség, valamint jelentősen csökken a levélpergési veszteség

- az így készült széna táplálóanyagtartalmának emészthetősége 10-20%-kal jobb

- az egyre népszerűbb perjékkel is lehet szénát készíteni a visszanedvesedést megelőzve

Mint más eljárás természetesen ez sem tesz csodákat. Pontosan figyelemmel kell követni a szénakészítés során a széna nedvességtartalmának alakulását és ennek megfelelő szervessav mennyiséget kell kijuttatni, különben komoly problémáink lehetnek. Ennek természetesen a kulcsa a megfelelő adagolás technológia. Szintén fontos, hogy olyan terméket használjunk a kezeléshez, ami a bálázó fém, gumi és műanyag részeiben nem tesz kárt. Szerencsére ma már léteznek olyan modern készítmények, melyekkel biztonságban tudhajuk gépeinket és dolgozóink vagy saját egészségünket.

Véleményem szerint a jelentős biológiai érték megőrzése és a tavaji év csapadékos időjárása mindekit el kell, hogy gondolkoztasson a szénák szervessavas tartósításának hasznoságán.

 

Itt a tavasz, itt a jó idő. Most jönnek elő a nem megfelelően tartósított takarmányok problémái. Szeretnék megosztani egy pár problémát, ami az elmúlt években tapasztaltam/tapasztaltunk a kollégáimmal ezen a területen.

                Az első és legbanálisabb problémával egy gazdánál találkoztunk. A termelő bőven 20% feletti nedvességtartalommal tárolta be a kukoricáját ősszel egy sima síktárolóba. Betakarításkor azonban úgy gondolta, hogy semmilyen tartósító szerre nem lesz szüksége, így kezeletlenül tette be a raktárba.  A kukoricát kb másfél méter magasra pakolta fel, hogy majd egy kicsit szellőzőn és veszítsen a nedvességtartalmából. Jött a tél és vele a hideg, szépen nyugalomban is volt a tengeri a bőven nulla fok alatti hőmérsékleten. Ahogy megérkezett a kicsit melegebb idő a kukorica egyből melegedésnek indult. A szemek egy jó része szépen megsötétedett (voltak egészen feketék is), és érezni lehetett a dolgozó penészgombák és a vajsav jellegzetes illatát.  Érdekes lenne kiszámolni, hogy mennyivel csökkent ennek a terménynek az energia és fehérje tartalma amíg ezek a folyamatok végbementek. Nem kevés hőre van szükség hogy a szemek megsötétedjenek. Ez mind jelentős anyagi veszteség a gazdának. Arról nem is szólva, hogy a keletkezett penészgombák milyen negatív hatást gyakorolna a sertések étvágyára, termelési mutatóira és a kocák eredményeire. A folyamatot sikerült gyorsan megállítani. Megfelelő mennyiségű készítmény és a kijuttatás pontosság mindig megteszi a hatásátJ. Azóta a kukorica rendben fekszik a tárolóban és a gazda használja folyamatosan.

                Második esetünk során egy igen érdekes probléma lépett fel. Kezelt árpa és kezeletlen búzát helyeztek ugyan abba a síktárolóba. Ez alapvetően nem jelentene gondot, azonban a két terményt nem választották el. Így egy viszonylag nagy felületen érintkezett a két kalászos. Ennek az lett a következménye, hogy az árpából a tartósítószer egy része átjutott a búzába, így csökkentve az árpában lévő szer mennyiségét, ami így már nem tudta megfelelő állapotban tartani az árpát és az elkezdett csírázni. Ez a probléma arra világít rá, hogy a szolgáltató és a felhasználó között elengedhetetlen a kommunikáció (mit és hogyan lehet tárolni).

                Szintén nehézségeket okozhat, ha két jelentősen eltérő nedvességtartalmú kezelt termény van ugyan abban a légtérben raktározva (pl: 12% árpa és 20% kukorica), még akkor is, ha azoknak a felülete nem érintkezik. Itt az a gond adódhat, hogy a magasabb nedvességtartalmú terményből valamennyi nedvesség kipárolog és a hajnali lehűlésekkel ez a pára visszakerül a termények tetejére, így a szárazabb garmada tetejének a nedvességtartalma emelkedhet. A megemelkedett nedvességtartalomra azonban  nem elegendő a felhasznált vegyszer, így a termény csírázásnak indulhat. Ilyenkor feltétlen ajánlott a csírázott réteg leszedése és az alatta lévő még nedves réteg átkezelése, hogy a további károsodás ne történjen.

 

A gabona tárolási formái

2009.12.29. 19:32

 

Szeretnék felvetni egy két gondolatot, hogy miért érdemes a gabonák savas tartósításával foglalkozni.
            Szemestakarmányok tárolására a szakma több lehetőséget dolgozott ki. Én a hazai gyakorlatban az alábbi formákkal találkoztam:
                                               - szárítás utáni tárolás
                                               - hűtve tárolás
                                               - tartósítás (erről majd később)
Szárítással történő raktározás természetesen a legelterjedtebb hazánkban. A szántóföldről bekerülő szemes terményt, ha annak a nedvessége magasabb 12-13%-nál, szárítón keresztül engedik, ahol meleg levegővel fújják át. Ennek a műveletnek az lenne a lényege, hogy a levegő ne legyen túl meleg és ha magas a szem nedvesség tartalma akkor több menetben vonják el a vizet. A gyakorlatban itt kezdődnek a problémák a véleményem szerint. Gyakorlati tapasztalatom az, hogy amikor a betakarítás folyik nincs arra idő, hogy szép lassan kíméletesen szárítsák a terményt. A szántóföldről folyamatosan hordják a teherautók a terményt, ahogy a kombájnok azt le tudják aratni. A szárító kapacitása jóval alacsonyabb, mint ahogy a betakarítás üteme folyik, így a szárító toronynál feltorlódik a szemes. A szabad ég alatt lévő termény természetesen ki van téve a különböző időjárási kockázatoknak. A szárítóban dolgozó alkalmazott, hogy enyhítse az előbb említett feszültséget egy kicsit csavar a gázon (vagy az olajon), máris magasabb a szárításhoz felhasznált levegő hőmérséklete és gyorsabban vonja el a szükséges nedvességet. Ha gyorsabban halad a munka, akkor hol itt a probléma? A probléma azzal van, hogy a fúvatáshoz használt levegő magas hőmérséklete kárt tesz a termésben, így jelentősen veszíthet annak biológiai értékéből, amit már egyszer a szántóföldön megtermeltünk. Ez kész pazarlás. A magas hő hatására a szemben lévő fehérjék denaturálódhatnak ezzel csökkentve azok emészthetőségét a gazdasági haszonállatokban, így azok teljesítménye csökken, ami termelőnek gazdasági kárt okoz. Másrészt a magas hőmérséklet miatt a szemekben nagy feszültség alakul ki, így a betárolás különböző fázisainál azok elpattanhatnak és növelik a tört szem arányát. Személyesen tapasztaltam több alkalommal is, hogy a kukoricát olyan mértékben „megszárították”, hogy szinte üveges volt. Meggyőződésem, hogy azokban a szemekben nem csak a fehérjék, hanem egyéb tápanyagok is károsodtak (pl a szénhidrátok, vitaminok). Szintén gond lehet a szárítva tárolás során, hogy ha a levegő páratartalma túl magas. Ekkor a levegőből a szemek nedvességet vesznek fel, ami a penészek aktivizálódásához vezethet. A tárolás technológiájához hozzátartozik, hogy a terményeket időszakonként átmozgassák annak érdekében, hogy a problémás gócokat megszüntessék, ez természetesen emberi és anyagi erőforrásokat igénybe vesz.  A szárítok esetében további probléma, hogy a nagyrészük elavult, öreg és gazdaságtalan az energiafelhasználásuk.
Hűtve tárolással hazánkban eddig egyetlen helyen találkoztam (nyílván ez az én hiányosságom), ezért olyan nagy tapasztalatom nincs is ezzel a technológiával kapcsolatban. Ez az eljárás sokkal szimpatikusabb nekem, mint a szárítás. A hűtve tárolás során hideg levegőt áramoltatnak keresztül a terményen, csökkentve ezzel annak maghőmérsékletét így akadályozva meg a penészek szaporodást. A szellőztetés következtében csökken a szemek nedvességtartalma is. Ennek a technológiának szerintem két hátránya lehet: az energiaszükséglet és a technológiai fegyelem betartatás, mivel ha melegedésnek indul a termény rögtön újra át kell szellőztetni. De tudatlanságom ebben a témakörben a közeljövőben, majd igyekszem pótolni.

Kezdtek

2009.12.25. 22:07

Szervusztok!

Ezt a blogot azért indítom, hogy megosszam szakmai tapasztalataimat Veletek a takarmányok tartósításáról, amelyet az évek alatt szereztem, illetve hogy fórumot hozzak létre azok számára, akik érdekeltek ebben a témában. Mivel az interneten vagyunk és egyúttal kollégák között is, remélem tegeződhetünk egymással.

         Rólam röviden annyit, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen (ma már Szent István Egyetem) végeztem okleveles agrármérnökként. Azóta egy takarmányozási cégnél dolgozom. A nevét nem szeretném említeni, mert bár nagyon büszke vagyok a cégre, de ennek a blognak az lenne a célja, hogy szakmai érveket vitassunk meg illetve tájékozódjunk, nem az, hogy egy ingyen reklámfelületet biztosítsak magunknak. Természetesen tudományos alapon megvitathatunk különböző termékeket, persze nevek nélkül, csak az összetevőket elemezve.

         És hogy miről is szólna ez a blog? Takarmányok tartósítása, konzerválása, erjesztése, és ami tetszik ebben a témában. Fő csapásirányaim a szemestakarmányok (árpa, búza, kukorica stb.) tartósítása, siló készítése, széna és szenázs készítése. És hogyan? Propionsavval? Hangyasavval? Vagy mással? De melyikkel? Mennyivel? Hogyan juttassuk ki? Vagy esetleg baktériumokkal? Milyen fajtákkal? Esetleg mindkettővel lehetséges, akkor mikor melyikkelJ? Na jó még felcsavarom magam a végénJ.

         A tematika előreláthatólag úgy fog alakulni, ahogy haladunk előre az évben az éppen aktuálissá váló munkákról és lehetőségekről fogok beszámolni, természetesen jó idővel előtte, hogy megvitathassuk álláspontjainkat. De ha valakinél felvetődne témába vágó kérdés azt is előrevehetjük.

Kívánok mindenkinek jó olvasgatást, írogatást, vitatkozást és gondolkozástJ

Regisztráljatok és kommentáljatok!!!

Üdv:

Trifutó

 

süti beállítások módosítása